Angyal!

Angyal!
Kezd el, mert én nem tudom,
Kiért sírnak a falevelek.
Mondd meg, miért nem látom,
Ahogy zúg habja a tengernek.

Hatalmas romhalmaznak
Szilaj szikláin futva kérdtem:
Hová tűntek a szavak,
Miért mindenki olyan csendes?

Felálltam, hogy láthassam
A meggyötört, szenvedő várost,
Tűzben égő arcával,
Ahogyan értem kiáltozott.

Vártam a tündöklésed,
Vártam, hogy feltűnj majd előttünk.
Oly sokan fogták kezem,
De te nem segítettél nekünk.

Angyal!
Kezd el, mert én nem tudom,
Kiért sírnak a falevelek.
Mondd meg, miért nem látom,
Ahogy zúg habja a tengernek.

/Bognár Szilvia /